George R. R. Martin A tűz és jég dalával párhuzamosan írt kisregényei Westeros múltjába visznek el minket, amikor még a sárkánykirályok uralják a Hét Királyságot, ám hatalmukat belviszályok és trónkövetelők fenyegetik - veszélyes és izgalmas idők egy kóbor lovag és fegyverhordozója számára. A Hét Királyság lovagja kötelező olvasmány A tűz és jég dala regények rajongói számára, és ideális ízelítő azoknak, akik eddig csak a tévésorozatból ismerték Westeros lenyűgöző világát.

A Királyvár nyomornegyedében malacokat hajkurászó Dunk élete először akkor vett váratlan fordulatot, amikor egy kóbor lovag maga mellé vette fegyverhordozónak. Tíz évvel később az újdonsült lovag élete újabb fordulatot vesz, amikor első lovagi tornáján a Targaryen-ház tagjaival vívhat. Ám aki sárkányokkal táncol, könnyen megégetheti magát...

 Mielőtt még bármit is írnék erről a könyvről, le kell szögeznem, hogy nagy George R. R. Martin rajongó vagyok. Olvastam az összes magyar nyelven megjelent könyvét és teljesen oda vagyok érte. Nagyon tetszik, hogy kiszámíthatatlanok a történetei, az, hogy ha valaki főszereplő, az nem jelent semmit, attól még simán meghalhat és úgy egyáltalán tele van tök random dolgokkal az összes műve. Ezt a tényt figyelembe véve, azt hiszem mindenki számára egyértelművé vált, hogy nem fogok semmi rosszat mondani erről a műről. Kivéve talán azt, hogy miért nem inkább a Trónok harca folytatásain dolgozik Martin, ahelyett, hogy indokolatlan kisregényeket írogatna.

Azoknak, akik esetleg nem rendelkeznek alapismeretekkel a Hét Királyság történetéből, megemlíteném, hogy kitűnő olvasmány akkor is, ha a Trónok harca eddig még nem került terítékre, hiszen ízelítőt ad Westeros világából. Nem tudom, mennyire érthetőek a szokások és a sárkánykirályok családfája, ha csak itt találkozik velük az ember, mindenesetre szerintem egy próbát megér. Ha nem válnak teljesen világossá a dolgok, még mindig elkezdheti az ember A tűz és jég dalát, ahol egész jól bemutatja Martin a Hét Királyságot és világának többi részét. 

A kóbor lovag

Zseniális. Habár a főszereplő nem egy IQ fighter, azért szerethető,  a mellékszereplők szintúgy. Negatívumként talán azt mondhatom el, hogy időnként belezavarodtam a rengeteg karakterbe. A Targaryenek családfáját ugyancsak kihívás megérteni, de ha valakinek van türelme utánanézni, azért ki lehet igazodni rajta.
A cselekmény egy lovagi torna köré épül fel. Ide tart Dunk is, annak a reményében, hogy megmutathatja a világnak, mit tud és bajnokká válhat. Ekkor még nem is sejti, ami vár rá, az jóval több, mint egy egyszerű párbaj.

A felesküdött kard

Igazán bájos történet. Eleinte nem ragadott annyira magával, mint A kóbor lovag, de a végére ugyancsak megkedveltem az új szereplőket és a sztorit. Úgy kezdődik, hogy Egg már másfél éve Dunk fegyverhordozója, egy földbirtokos lovag szolgálatában állnak, a Hét Királyságot aszály sújtja és a lovag fasírtban van a szomszédjával. Ez az ellenségeskedés az oka a konfliktusnak, ami a mű alapját képezni. 
Olyan történet, ami önmagában is lezárt egységet képez, de annyira azért lezáratlan a vége, hogy bármikor folytatni lehessen.

A rejtélyes lovag

Ez volt a legjobb a három történet közül. Eleinte nem gondoltam volna, de amikor végeztem vele, rögtön az fogalmazódott meg bennem, hogy húú, ez még az előzőket is felülmúlta. Ez pedig nagy szó, mert a A kóbor lovagtól is teljesen odáig voltam.
Az alap az, hogy egy esküvőre keverednek egy úr várába, mint azonban később kiderül ez egy másik eseményt hivatott álcázni. Érdekesre sikeredett a sztori vége is. Úgy hallottam, Martin tervez további novellákat Dunk és Egg kalandjairól. Kíváncsian várom!

Jó olvasást!

Petra

Az Éjszakai cirkusznak elsősorban a megjelenése vonzott magához, ugyanis ez egy gyönyörű, a borítóján fekete-fehér-vörös színnel variáló, kemény fedelű könyv, a lapok élei feketék, benne egy vörös könyvjelzővel, és úgy az egész elképesztően jól néz ki. Hosszú ideje kerülgettük egymást vele, egyre csak kacérkodott velem, ám most végre tényleg egymásra találtunk: a Libritől rendeltem egy akció keretei között. Tudni kell, hogy én nem igazán olvastam el, hogy miről szól (csak egyszer vagy ezer éve, de már nem is emlékeztem a tartalmára), csak hallottam és olvastam róla, hogy nagyon jó, és a molyos értékelése is 90%-os, ráadásul EZ A VALAHA VOLT LEGSZEBB KÖNYV. Kicsit fáj a szívem, hogy a borítóján itt-ott kopott példányt küldtek, de így is lélegzetelállítóan szép. :3

Az éjszakai cirkuszban nincs porondmester, aki hangszóróján keresztül bejelentené a következő számot, sem bohóc, aki gúnyt űzne a közönségből. Ezekben a fekete-fehér sátrakban páratlan élmény vár rád: az öt érzék ünnepe!
A varázslat és a szemfényvesztés hátterében ádáz küzdelem folyik: a két fiatal mágust, Celiát és Marcót kisgyermekkoruktól fogva azért tanították, hogy mágikus erejük segítségével győzelmet arassanak a másik felett. Amikor Celia véletlenül rájön, hogy Marco az ellenfele, együtt lenyűgöző varázslatba kezdenek.
Erejüket ettől kezdve csak arra használják, hogy örömet szerezzenek vele a másiknak, és az új játék közben észrevétlenül egymásba szeretnek. Mély és varázslatos érzéseiktől hunyorogni kezdenek a lámpák, és a helyiséget elönti a forróság. Sokáig nem is sejtik, hogy olyan játszmába kényszerítették őket, amelynek a végén csak egyikük maradhat életben.
Mikor mestereik megelégelik, hogy kicsúszott kezükből az irányítás, közbelépnek. Celiáék rádöbbennek, hogy nem kerülhetik el a játszma végkifejletét. Csak egyetlen megoldás marad számukra, de ahhoz minden tehetségükre szükség lesz…

A CIRKUSZ VÁRATLANUL ÉRKEZIK
JÖVETELÉT NEM HIRDETI SEMMI
EGYSZERŰEN CSAK ITT VAN, HOLOTT TEGNAP MÉG NYOMA SEM VOLT
EZ A VILÁG EGYSZERRE RAGYOGÓ ÉS SÖTÉT, NEM AKARSZ MAJD KILÉPNI BELŐLE

Benyomásom a könyv első feléről:
Sajnos a szépség nem minden. Habár az Éjszakai Cirkusz a maga nemében lenyűgöző: az ötlet, a kivitelezés és maga a könyv látványa is, eleinte mégis úgy éreztem, mintha nem olvastam volna semmiről. Az írónő kiválóan leplezi a valódi cselekményt a karakterek életének hétköznapi részleteivel. Olyan, mintha minden egy fátyol mögött zajlana, elkendőzve bizonyos dolgokat az olvasó elől.
Nekem annyira nem lopta be magát a szívembe, mivel én szeretek mindig mindenről tudni, még arról is, amihez semmi közöm, vagy nem érint engem egyáltalán. Az Éjszakai Cirkuszban gyakran sötétben kellett tapogatóznom, amit nehezen viselek.

Benyomásom a könyv második feléről:
A (számomra) gyenge kezdethez képest a vége zseniális, a szálak összefutnak, minden tisztázódik az olvasó előtt. Megérte végigolvasni, és így kaptam valamit abból is, amit a csalóka fülszöveg után vártam.

Összességében:
A karakterek alapvetően érdekesek, bár a rengeteg szereplő miatt sokukat nem ismerjük meg igazán. A váltogatott szemszögnek köszönhetően mindenkiről tudunk meg háttérinformációkat, fontosabb tudnivalókat, de semmit sem részletbemenően. A könyv főszereplője valójában nem más mint maga a cirkusz. A többi karakter, még a főszereplőnek szánt Celia, Marco és Bailey is csak mellékszerepet játszik, asszisztál a cirkusz mellett, amit ez után a róla szóló terjedelmes leírás után, kivétel nélkül mindenki úgy el tud majd képzelni, mintha maga is ott élne. 

A cirkusz egyébként nagyon tetszett; mivel az egész fekete-fehér, varázslatos, exkluzív, és nincsenek benne bohócok (kiskoromban frászt kaptam tőlük), magam is szívesen ellátogatnék oda.

Bailey - a fiú, akinek a története néhány évvel később játszódik -, karakterét eleinte nem igazán tudtam mire vélni, kimondottan idegesített, hogy állandóan megakasztja a cselekményt.
A fülszöveg alapján kicsit több szerepet vártam Marcotól és Celiától, azt hittem, az ő románcuk lesz a történet fő mozgatóeleme, ehhez képest a könyv első felében alig jutnak szóhoz. A kezdetekben meglepően kevés a közös jelenetük, ezért az egymásba szeretésüket kicsit elhamarkodottnak találtam, bár a világban, ahol varázslat van, nyilván semmi sem elkapkodott vagy lehetetlen.

Ötletes, hogy a háttérben a kettejük párbaja irányít mindent, és mindezt nagyon sejtelmesen teszi. Az egész szépen lassan bontakozik ki az olvasó előtt, apránként adagolva.

 A történet két idősíkon játszódik, amik a végére egybefonódnak. Az első végigkíséri a cirkusz életét egészen a létrejöttétől, nagyobb léptekben halad az időben előre; a második Bailey kalandjait és élményeit írja le a cirkusszal kapcsolatban, ez a szál kisebb időt ölel fel.

A könyvet végig uralják a leíró részek, ami engem nem szokott általában zavarni, de a félrevezető fülszöveg miatt másra számítottam, így az első felében végig ott volt velem az érzés, hogy hiányolom az epikusabb jelenteket.

 Az Éjszakai Cirkusztól senki ne várjon paranormális, romantikus tinidrámát, mivel ez nem az. Csak az lásson neki az olvasásának, akit ez nem zavar. 

Jó szórakozást!

J-

Végeztek a királlyal. Kerestek két bűnbakot. Rosszul választottak. Ez a könyv nem a legyőzendő, ősi gonoszról vagy egy bosszúálló árváról szól, csupán két fickóról, akik rossz időben rossz helyen találták magukat. Royce Melborn a hétpróbás tolvaj, és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté váltak. Mígnem egy lPetraendás kard ellopása ürügyén csapdába csalják őket, hogy bűnbakként rájuk fogják a király meggyilkolását. A kivégzés elől csak úgy szabadulhatnak, ha végére járnak a királyokat és királyságokat porba sújtó ősi rejtélynek.

A Trónbitorlók a magával ragadó Riyria-krónikák első kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető.

Úgy indult a napom, mint bármelyik vasárnap délelőtt. Felébredtem és nekiálltam olvasni. Mint a nap folyamán aztán kiderült, ez nem tartozott éppen a jó ötlet kategóriába. Lett volna csomó dolgom, erre egész nap nem csináltam semmit, úgy magával ragadott a könyv.
Beletelt némi időbe, mire ráhangolódtam a nyelvezetére, utána azonban már le sem tudtam tenni. Eljutottam arra a pontra, hogy anya közölte, egy darabig nem vehetek új könyvet. Most komolyan, melyik szülő mondja a gyerekének, hogy ne olvasson?

Tetszik, hogy a szereplőkről nem tudunk meg mindent. Ritkán fordul elő velem ilyen, mert szeretem, ha jólértesült vagyok a hősökkel kapcsolatban, itt azonban szó sincs arról, hogy kidolgozatlan lenne a jellemük. Mindössze eltitkol előlünk Sullivan dolgokat, ennek eredményeképpen fennmarad az érdeklődés, hisz ki ne olvasná el a folytatást, ha legalább Hadrian es Royce múltjárol megtudhat egyet s mást.

Maga a történet is ugyancsak tetszetős. A két hős megmenti a világot... mármint nem. Két bűnöző úgy dönt jótékonykodik kicsit (természetesen nem térítésmentesen) és számtalan szorult helyzetbe keveredik. Üdítő változatosság.

Nem tudom, mit mondhatnék még. Rosszat nem tudok, tovább fényezni pedig, úgy vélem semmi értelme. Nekem baromira tetszett, teljesen magával ragadott. Egy fantasy regény, ami cselekményes, ugyanakkor nek üli meg az ember gyomrát. Ajánlom tehát mindenkinek, aki kedveli a fantasztikus könyveket és azokat a sztorikat, amikben nincs világmegmentés, se részletesebb szerelmi szál, csupán néhány srác, aki ért a munkájához.

Jó olvasást!

Petra

Édesanyja húsz évvel ezelőtti öngyilkossága óta John, a feltörekvő ügyvéd igencsak elhidegült az apjától. Ám amikor az öreg Campelli titokzatos körülmények között meghal, a fiú megörökli tőle koppenhágai könyvesboltját. Hamarosan kiderül, hogy nem csupán egy egyszerű üzletről van szó: a bolt egy titkos társaság, a Felolvasók találkozóhelye. Az alexandriai könyvtár ősi tudásának őrzői képesek arra, hogy a könyveken keresztül az irányításuk alá vonják mások elméjét.
Miután John felfedezi, hogy az apja halála nem egyszerű baleset volt, ráébred, hogy új barátai is komoly veszélyben vannak. És ezentúl az ő feladata lesz megvédeni őket.

Múlt héten J-vel, felmentünk Pestre az Educatiora, ezt követően pedig bementünk az Arénába, hogy elüssük valamivel az időnket. Könyves blogot írunk, szóval úgy vélem nem éppen meglepő, hogy bementünk a Libribe. 
Nagyban nézegettünk, amikor rátaláltam erre a kötetre. Tetszett a címe, a borítója, a tartalma és még akciós is volt, úgy gondoltam, akkor ezt most muszáj megvenni. 

Meg kell mondanom, elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a mű. Az első háromszáz oldalért teljesen oda voltam, imádtam a történetet. Aztán jött egy törés a sztoriban és százötven oldalon keresztül csak szenvedtem. Meglehetősen nehezem viselem az ostoba embereket, és ennek a könyvnek a szereplői bizony sok butaságot elkövettek. A kötet elején és a végén teljesen intelligensek, a közepén meg a legegyértelműbb dolgokat nem veszik észre. 

Ami abszolút pozitívum, hogy az alapja az egésznek király volt. Teljesen egyedi, hogy a könyvek szeretetéről írjon valaki. Különösen tetszett, hogy egy kis fikciót is beleszőtt a sztoriba, azáltal még különlegesebbé téve a történetet.

A szereplők jellemét eléggé hiányoltam azonban. Vannak akik negatívak, gonoszak, vannak akik a jó oldalon állnak, van egy bácsi, aki kedves és szereti a pepperonis pizzát és van egy csaj, aki meglehetősen zárkózott az idegenekkel szemben. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a főhősről, akiről mindössze azt tudjuk, hogy félig olasz, ügyvéd és ambiciózus. Ez már a könyv legelején kiderül és nekem nem is jött át több információ a szereplőkről, de biztos csak nem tudok olvasni a sorok között.

Van benne szerelmi szál, ami jó, mert melyik lány ne szeretné a szerelmi szálakat. Ami azonban már negatívumnak nevezhető, hogy a kialakulása össze van csapva és az egész dolog eléggé  kidolgozatlan marad. 

Összességében tehát azt kell, mondjam, nem voltam elragadtatva a műtől. Jó volt, jó volt, de azért lehetett volna jobb is.
Ettől függetlenül azonban ajánlom, ugyanis érdekes az elgondolás, és azt a százötven oldalt leszámítva, könnyen magával ragad a cselekmény. Gyorsan lehet haladni vele, a nyelvezete sem túl bonyolult, érdemes tehát egyszer elolvasni.

  Jó olvasást!

Petra

Egy vámpír Itália aranykorában... A tizenhat éves Vittorio, aki egyetlen túlélője annak a brutális 
és érthetetlen mészárlásnak, amely apja toszkánai várkastélyának összes lakóját kiirtotta, bosszúra szomjasan menekül Cosimo de' Medici ragyogó Firenzéjébe. Bár egy titokzatos nő megmenti a haláltól, nem szabadulhat az ördögi, véres lidércnyomástól, a háború és a politikai intrikák hálójából, egy veszedelmes szerelem pedig pusztulással fenyegeti. Anne Rice egy varázslatos új alakkal ismertet meg bennünket, miközben szenvedélyes és tragikus legendát sző a kárhozott ifjú szerelméről és elveszett ártatlanságáról a szörnyűségek és műremekek, az angyalok és ördögök, a szent és profán csodák reneszánsz Itáliájában.

 Nem ez volt az első alkalom, hogy elolvastam ezt a könyvet és be kell vallanom, először nem igazán értettem, mit is akart az írónő ezzel az egésszel. Voltam vagy tizenhárom éves, imádtam a vámpírokat és teljesen rá voltam izgulva erre a műre. Elolvastam, kijelentettem, hogy jaaa, jó volt, közöltem anyáékkal, hogy akkor én most el akarok menni Firenzébe, majd felraktam a polcra és csak a takarítások során jutott eszembe, hogy a tulajdonomban van a kötet.
Múlt héten aztán úgy gondoltam, hogy eléggé kiment már a fejemből a sztori, nosza olvassuk el újra! Azt kell mondjam, jó döntés volt.

Imádtam. Teljesen oda voltam érte. Azt hiszem, végre sikerült megértenem, miről is szól pontosan ez az alkotás és nagyon megkedveltem Vittorio karakterét. 

Mielőtt jobban belemennék a részletekbe, el kell mondanom, hogy nem egy könnyű olvasmány. Az első fejezetben a főhős közli, hogy akkor ő most elmeséli a történetét, ezt azonban egyszerű angol nyelven teszi, nem a régi, kacifántos módon. Már maga a mondatszerkezet megcáfolta a kijelentést és az egész könyvön végighaladt a körmondatok és a magasröptű kifejezések tömkelege.

Vittoriot könnyű megszeretni, együtt érezni vele, hiszen megnyerő, jóképű, okos, ember fiú volt, az 1400-as évek virágzó Itáliájában. Aki odafigyelve követi az eseményeket, legalább annyira beleszeret a lapokon megelevenedő Firenzébe és olasz festőkbe, mint a címszereplő.
Mindamellett, hogy egy remek fantáziavilágba csöppenhetünk bele, az írónő az emberi tulajdonságok szélsőségeibe is bevezet minket, megmutatja, mennyire gonosz, szívtelen lehet bárki, a fizikai tulajdonságoktól függetlenül.

Aki szereti a vámpírokat, nem riad vissza a nehéz nyelvezetű könyvektől és kedveli a reneszánsz Itáliát, annak garantáltan fantasztikus élmény lesz ez a mű. Rengeteget ad ez az olvasmány, ha az ember megérti a mögöttes mondanivalót is.

Jó szórakozást!

Petra

Te vajon mit tennél...

• ha egy élőhalott hirtelen a vámpírok félholdját rajzolná a homlokodra?
• ha az ex-pasid vérének szagától egyszerre összefutna a nyál a szádban?
• ha a napsugarak égetni kezdenék a bőröd, és már csak éjszaka éreznéd jól magad?
• ha olyan erő birtokába kerülnél, amelyről korábban álmodni sem mertél?

Zoey Redbird egy nap vámpírjelöltté válik, amikor középiskolájában váratlanul felbukkan egy élőhalott Nyomkereső, és a vámpírok zafírkék Jelét rajzolja a homlokára. Attól a pillanattól fogva az egész élete megváltozik. Alig néhány órája marad, hogy beköltözzön az Éjszaka Házába, a vámpírjelöltek bentlakásos iskolájába, a teste ugyanis azonnal megkezdi az Átváltozást. Az Éjszaka Házában azonban újabb nehézségekkel kell szembesülnie. Kiderül, hogy a homlokán lévő Jel más, mint a többieké, és ezzel akarata ellenére azonnal ellenségeket szerez magának. És amikor rádöbben, hogy a vámpírok istennője különleges képességekkel ajándékozta meg, nem marad más választása, mint beszállni az Éjszaka Házának könyörtelen hatalmi játszmáiba...

Évekkel ezelőtt megkaptam ajándékba az ötödik részét az Éjszaka Háza sorozatnak, azzal a lendülettel felraktam a polcra és a továbbiakban ignoráltam. Az utóbbi időben több új szerzeményem is volt, ezért át kellett rendeznem a könyveimet, ráleltem újra erre a kötetre és gondoltam, elolvasom akkor az első részét.

Az alap eredeti. Olyan oldalról ragadja meg a vámpírokat, ahonnan még senki nem tette, mindezt úgy, hogy senki nem csillog, amikor kimegy a napra. Amikor olvastam, arra gondoltam, hogy ez awesome, végre, valami ami más.
Maga a storyline, azonban eléggé klisé. Illetve lehet, hogy nem az. Ez esetben azonban, vagy médium vagyok, vagy túl sokat olvasok, a főbb mozzanatokat ugyanis sikeresen kitaláltam előre. Tehát a fordulatok, nem voltak számomra fordulatok. 
Ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszett. A csajos, vámpíros, misztikus kategóriában kifejezetten erős alkotásnak nevezhetjük. Olvastatja magát, a karakterek szerethetők, a főszereplő nem egy önző ribi és nem csak egyetlen baráttal rendelkezik.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki nem rendelkezik átfogó ismeretekkel amerikai-könyves téren és szereti a könnyed, de mégsem annyira csöpögős, csajos történeteket. Nem ajánlom azoknak, akik a Bram Stoker és Anne Rice féle vámpírtörténeteket kedvelik, vagy fiúból vannak.

 Kellemes olvasást!

Petra

Először egy kis személyes dolog, egy picurit felszívódtam az elmúlt sok hónapban, nem akarok kifogásokat gyártani (de azért mégis hadd): írói válságban szenvedtem, habár olvastam (rengeteget), utána beszéltem róla (rengeteget), mégsem tudtam papírra illetve képernyőre vetni a gondolataimat. De, itt a nagy comeback, és újra itt vagyok, éljen!

 És íme, itt a könyvecske, amit most fejeztem be az imént, az Egy gésa emlékiratai. Fogadjátok szeretettel. :)

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. 

  A könyvet egy barátnőmtől kaptam: a Reading Challenge-re választottam, és tudtam, hogy neki meg van, ezért kölcsönkértem. Végül aztán nekem adta, mondván neki úgy sem kell, nem tudta átrágni magát rajta. Miután elolvastam, és elmeséltem, mennyire király, azután sem változtatta meg a véleményét. Érthetetlen. De ti azért olvassátok el, megéri.

Én a Spielberg által rendezett adaptációt nem láttam, de ez után a könyv után biztosan meg fogom nézni (hülye szokásom ugyanis, hogy a könyv elolvasása után mindig megnézem a filmet is, aztán megjegyzéseket teszek mindenre, ami nem úgy van, ahogy a könyvben történt).

 A történet középpontjában Csijo – gésa nevén Szajuri – áll, akit elszakítanak otthonából és egy gioni okijába visznek, hogy kiotói gésát neveljenek belőle. A gésák élete azonban nem könnyű, a fiatal lánynak le kell küzdenie az egyre csak az útjába gördülő akadályokat, meg kell birkóznia a gésasággal járó életformával. Csijo a szemünk láttára cseperedik fel kislányból érett nővé, Csijoból Szajurivá.

 A könyv nekem nagyon tetszett, mert teljesen más kultúrába nyerhettem bepillantást általa, emellett pedig lerombolta a szememben az emberekben kialakult sztereotípiát a gésákról, miszerint ők nem mások, mint japán prostik.
Csijo gésasághoz vezető, rögös útján nagyon megkedveltem őt, teljesen belefeledkeztem kalandos életének meséjébe. Szívesen elbarangoltam volna még egy párszáz oldal erejéig Kiotóban Szajuri idegenvezetésével, további történeteket olvasva róla.
A könyv gyönyörűen van megírva. Maga az egész nagyon keleti, jól szemléleti a japánok hiedelemvilágát, szokásait, a gésák mindennapjait.

 Meglehetősen hosszú időt – majdnem egy teljes életet - ölel fel, ennek ellenére nem végeláthatatlanul hosszú, teljesen vállalható terjedelemre, oldalszáma úgy 450 körül mozog. Emellett olvastatja magát, rácáfolt a baljós előérzetemre, mely azt sugallta, hogy szenvedni fogok a könyvvel.

 Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki a japán kultúra csodálója, és annak is, aki nem az, mert ez a könyv minden nézőpontból lélegzetelállítóan jó. 

Kellemes olvasást!
J-

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében - azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik. Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer. Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

J- ajánlotta ezt a könyvet és bevallom először húzódoztam elolvasni, aztán jött a reading challenge és pont belepasszolt az egyik kategóriába. Ötvenkét könyvből, akár ez is lehetett az egyik. Aztán minden elvárásomat felülmúlta. Felkeltette az érdeklődésem, magával ragadott és két nap alatt le is tudtam.

Persze tudtam előre, mi lesz a vége és volt néhány fordulat, ami kísértetiesen emlékeztetett a Szürke ötven árnyalatára, de összességében nagyon tetszett.

Abby karaktere kicsit idegesítő ugyan, de nem találtam annyira ellenszenvesnek, mint a többi csajos könyv főhősnőjét. Travis... hát, róla csak annyit mondanék, hogy ahwk. Teljesen belezúgtam olvasás közben.
Sajnáltam azonban, hogy nem fejtette ki jobban az írónő a főhős barátainak jellemét és külsejét. Finchről ( Abby egyik barátja), sokáig nem tudtam eldönteni, hogy fiú, vagy lány.  

Tetszett, hogy a lány családi problémái nem tipikusak, van a végén egy kis izgalom és nem Abby a világ megmentője. A lezárás kissé klisé volt és ilyen 'noonecares', de ettől eltekintve, tetszett a mű.

Ajánlom tehát mindenkinek, aki szereti a romantikus könyveket és szívesen olvas szerelmes történeteket. Nem ajánlom pasiknak és azoknak, akik nem kedvelik a love story-kat. 

Jó olvasást!

Petra

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, és barátja, Atticus O’Sullivan, az utolsó druida segítségét kéri a norvég isten legyőzéséhez.

Atticus első számú túlélési stratégiája eddig a következő volt: kerüld el nagy ívben a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek.
Azonban hiába minden figyelmeztetés és rossz előjel. Atticus, Leif és egy vérfarkas útra kelnek Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, a fagyóriások seregével és egy kínai vándorral.
És megindul a végső leszámolás a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Úgy gondolom a korábbi bejegyzéseimben elég részletesen kifejtettem, mennyire imádom ezt az írót. Annyit tennék még hozzá, hogy továbbra is egyik kedvencem ez a könyvsorozat. Kíváncsian várom a folytatást, főleg mivel az alkotó ugyancsak cseles volt: az epilógusban nyitva hagyott egy kérdést, ami véleményem szerint minden olvasót érdekel.

Negatívumként elmondanám, hogy néhány szereplő, akiket a korábbi kötetekben ugyancsak megkedveltem, nem jelent meg, azonban azt el kell ismernem, hogy nem hiányoztak a sztori teljességéhez.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a mitológia, különösen a norvég, valamint azoknak, akik egyszerűen csak szeretik a valóságtól elrugaszkodott könyveket. Azoknak pedig, akik olvasták az előző részeket, ez kötelező olvasmány. 

Jó szórakozást!

Petra

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magúrok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magúroknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

Imádtam. Egyszerűen imádtam ezt a könyvet.

Kitalált világban játszódik, kitalált szereplőkkel és kitalált szörnyekkel, ugyanakkor benne van a vallás, a különböző kultúrák, az emberi gyarlóság, háborúk, szenvedés és szerelem. Beleszövi a történelmet egy kitalált világba, ahol az emberiség egy kicsivel tovább eljut, mint a valóságban. Kezdenek rájönni, hogy csak akkor élhetnek túl, ha együtt küzdenek, nem pedig háborúzhatnak egymás ellen. Kell azonban valaki aki összefogja őket, hiszen ha ez nem történik meg, mindenki a saját hasznát fogja nézni, nem vállalja a harcot.

Nagyon tetszett, hogy szokatlan az alaptörténet, van üzenete a könyvnek, a karakterek elfogadják a sorsukat és próbálnak változtatni rajta, pont olyan tökéletlenek, mint minden ember. Az is pozitívum, hogy végre egy könyv, amiben a hős, a Rovásember, bármennyire is fantasztikus személyiség, nem győzhet egyedül az éjszaka és a démonok ellen. Szüksége van mindenkire, hiszen egyetlen ember nem nyerhet meg egy háborút.

Hogy mit tudnék megfogalmazni negatívumként? Talán azt, hogy a démonok ellen rovásokkal lehet küzdeni, amik a szememben kissé hasonlítanak a Csontvárosban használt rúnákhoz. Ettől eltekintve azonban nem tudok olyat mondani, ami nem tetszett a műben. 

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a felnőtteknek szóló fantasy regényeket és nem retten meg attól, ha az író némi erőszakot és szörnyűséget is belesző a művébe. 

Jó szórakozást!

Petra