A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, és barátja, Atticus O’Sullivan, az utolsó druida segítségét kéri a norvég isten legyőzéséhez.

Atticus első számú túlélési stratégiája eddig a következő volt: kerüld el nagy ívben a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek.
Azonban hiába minden figyelmeztetés és rossz előjel. Atticus, Leif és egy vérfarkas útra kelnek Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, a fagyóriások seregével és egy kínai vándorral.
És megindul a végső leszámolás a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Úgy gondolom a korábbi bejegyzéseimben elég részletesen kifejtettem, mennyire imádom ezt az írót. Annyit tennék még hozzá, hogy továbbra is egyik kedvencem ez a könyvsorozat. Kíváncsian várom a folytatást, főleg mivel az alkotó ugyancsak cseles volt: az epilógusban nyitva hagyott egy kérdést, ami véleményem szerint minden olvasót érdekel.

Negatívumként elmondanám, hogy néhány szereplő, akiket a korábbi kötetekben ugyancsak megkedveltem, nem jelent meg, azonban azt el kell ismernem, hogy nem hiányoztak a sztori teljességéhez.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a mitológia, különösen a norvég, valamint azoknak, akik egyszerűen csak szeretik a valóságtól elrugaszkodott könyveket. Azoknak pedig, akik olvasták az előző részeket, ez kötelező olvasmány. 

Jó szórakozást!

Petra