Egy vámpír Itália aranykorában... A tizenhat éves Vittorio, aki egyetlen túlélője annak a brutális
és érthetetlen mészárlásnak, amely apja toszkánai várkastélyának összes lakóját kiirtotta, bosszúra szomjasan menekül Cosimo de' Medici ragyogó Firenzéjébe. Bár egy titokzatos nő megmenti a haláltól, nem szabadulhat az ördögi, véres lidércnyomástól, a háború és a politikai intrikák hálójából, egy veszedelmes szerelem pedig pusztulással fenyegeti. Anne Rice egy varázslatos új alakkal ismertet meg bennünket, miközben szenvedélyes és tragikus legendát sző a kárhozott ifjú szerelméről és elveszett ártatlanságáról a szörnyűségek és műremekek, az angyalok és ördögök, a szent és profán csodák reneszánsz Itáliájában.
Nem ez volt az első alkalom, hogy elolvastam ezt a könyvet és be kell vallanom, először nem igazán értettem, mit is akart az írónő ezzel az egésszel. Voltam vagy tizenhárom éves, imádtam a vámpírokat és teljesen rá voltam izgulva erre a műre. Elolvastam, kijelentettem, hogy jaaa, jó volt, közöltem anyáékkal, hogy akkor én most el akarok menni Firenzébe, majd felraktam a polcra és csak a takarítások során jutott eszembe, hogy a tulajdonomban van a kötet.
Múlt héten aztán úgy gondoltam, hogy eléggé kiment már a fejemből a sztori, nosza olvassuk el újra! Azt kell mondjam, jó döntés volt.
Imádtam. Teljesen oda voltam érte. Azt hiszem, végre sikerült megértenem, miről is szól pontosan ez az alkotás és nagyon megkedveltem Vittorio karakterét.
Mielőtt jobban belemennék a részletekbe, el kell mondanom, hogy nem egy könnyű olvasmány. Az első fejezetben a főhős közli, hogy akkor ő most elmeséli a történetét, ezt azonban egyszerű angol nyelven teszi, nem a régi, kacifántos módon. Már maga a mondatszerkezet megcáfolta a kijelentést és az egész könyvön végighaladt a körmondatok és a magasröptű kifejezések tömkelege.
Vittoriot könnyű megszeretni, együtt érezni vele, hiszen megnyerő, jóképű, okos, ember fiú volt, az 1400-as évek virágzó Itáliájában. Aki odafigyelve követi az eseményeket, legalább annyira beleszeret a lapokon megelevenedő Firenzébe és olasz festőkbe, mint a címszereplő.
Mindamellett, hogy egy remek fantáziavilágba csöppenhetünk bele, az írónő az emberi tulajdonságok szélsőségeibe is bevezet minket, megmutatja, mennyire gonosz, szívtelen lehet bárki, a fizikai tulajdonságoktól függetlenül.
Aki szereti a vámpírokat, nem riad vissza a nehéz nyelvezetű könyvektől és kedveli a reneszánsz Itáliát, annak garantáltan fantasztikus élmény lesz ez a mű. Rengeteget ad ez az olvasmány, ha az ember megérti a mögöttes mondanivalót is.
Jó szórakozást!
Petra
