Először egy kis személyes dolog, egy picurit felszívódtam az elmúlt sok hónapban, nem akarok kifogásokat gyártani (de azért mégis hadd): írói válságban szenvedtem, habár olvastam (rengeteget), utána beszéltem róla (rengeteget), mégsem tudtam papírra illetve képernyőre vetni a gondolataimat. De, itt a nagy comeback, és újra itt vagyok, éljen!

 És íme, itt a könyvecske, amit most fejeztem be az imént, az Egy gésa emlékiratai. Fogadjátok szeretettel. :)

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. 

  A könyvet egy barátnőmtől kaptam: a Reading Challenge-re választottam, és tudtam, hogy neki meg van, ezért kölcsönkértem. Végül aztán nekem adta, mondván neki úgy sem kell, nem tudta átrágni magát rajta. Miután elolvastam, és elmeséltem, mennyire király, azután sem változtatta meg a véleményét. Érthetetlen. De ti azért olvassátok el, megéri.

Én a Spielberg által rendezett adaptációt nem láttam, de ez után a könyv után biztosan meg fogom nézni (hülye szokásom ugyanis, hogy a könyv elolvasása után mindig megnézem a filmet is, aztán megjegyzéseket teszek mindenre, ami nem úgy van, ahogy a könyvben történt).

 A történet középpontjában Csijo – gésa nevén Szajuri – áll, akit elszakítanak otthonából és egy gioni okijába visznek, hogy kiotói gésát neveljenek belőle. A gésák élete azonban nem könnyű, a fiatal lánynak le kell küzdenie az egyre csak az útjába gördülő akadályokat, meg kell birkóznia a gésasággal járó életformával. Csijo a szemünk láttára cseperedik fel kislányból érett nővé, Csijoból Szajurivá.

 A könyv nekem nagyon tetszett, mert teljesen más kultúrába nyerhettem bepillantást általa, emellett pedig lerombolta a szememben az emberekben kialakult sztereotípiát a gésákról, miszerint ők nem mások, mint japán prostik.
Csijo gésasághoz vezető, rögös útján nagyon megkedveltem őt, teljesen belefeledkeztem kalandos életének meséjébe. Szívesen elbarangoltam volna még egy párszáz oldal erejéig Kiotóban Szajuri idegenvezetésével, további történeteket olvasva róla.
A könyv gyönyörűen van megírva. Maga az egész nagyon keleti, jól szemléleti a japánok hiedelemvilágát, szokásait, a gésák mindennapjait.

 Meglehetősen hosszú időt – majdnem egy teljes életet - ölel fel, ennek ellenére nem végeláthatatlanul hosszú, teljesen vállalható terjedelemre, oldalszáma úgy 450 körül mozog. Emellett olvastatja magát, rácáfolt a baljós előérzetemre, mely azt sugallta, hogy szenvedni fogok a könyvvel.

 Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki a japán kultúra csodálója, és annak is, aki nem az, mert ez a könyv minden nézőpontból lélegzetelállítóan jó. 

Kellemes olvasást!
J-