Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred,
hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
Eleinte nem igazán akaródzott elolvasnom ezt a könyvet, aztán barátosnéim nekiálltak és gondoltam, akkor már nem akarok én sem kimaradni a jóból. A tartalmat át sem futottam, csak az innen-onnan hallott információkra támaszkodtam.
Úgy indultam, hogy jó, akkor most olvasok egy könyvet a szexről, minimális cselekménnyel.
Összességében sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem mondom, hogy nem olyan, mint az Alkonyat való világban játszódó, felnőtteknek szóló változata, de ennek ellenére egész jóra kell értékelnem. Ana, a főszereplő eléggé szerencsétlen, ezért könnyű azonosulni vele, ezzel szemben azonban nem idegesítő, önző és teljes mértékben magának való, mint Bella.
Christian Grey karaktere abszolúte magával ragadó. Úgy vélem, nincs olyan női olvasó, aki a könyv végére (vagy legkésőbb a folytatás végére), ne szeretne bele ebbe az imádni való, habár pszichiátriai esetnek számító félistenbe.
Maga a sztori nem egy nagy lélegzetű valami, könnyednek indul, aztán ahogy halad a történet, beleszövődnek érdekes mozzanatok is, de egyáltalán nem terheli meg az olvasót. Tökéletes olvasmány iskolaidőben, amikor készülni kell a dogákra, időnkét illik találkozni a barátokkal, kihagyhatatlan a heti öt tesi és még azt is elvárják az embertől, hogy kötelezőket olvasson (ugyan mikor, kérlek??!!). Egyetlen hibája, hogy egyszerű nyelvezete és szerethető szereplői miatt ugyancsak könnyen magával ragad és letehetetlenné válik.
Mindent figyelembe véve tehát jó kis könyv volt, még az is lehet, hogy egyszer majd újra olvasom. Azzal viszont feltétlen számolni kell, hogy ha ezt kivégzi az ember, akkor mindent félre ért. MINDENT.
Nem ajánlom azoknak ezt a művet, akiket bánt a durva beszéd, erősen él bennük a feminizmus és még rendelkeznek a rózsaszín szivárványos lelki világgal.
Jó olvasást!
Petra
