A skarlát betű régóta megvan a családi polcon, hosszú ideje nézegettük egymást, most pedig rászántam magam, hogy elolvassam.
Csak néhány szót szólnék róla, mert ez csak egy 250 oldalas könyv, amiről nehéz spoilermentesen beszélni.

Hester Prynne-t hűtlenség vádjával elítélik. Tüzes vassal megbélyegzik, a házasságtörés jelét, a vörös A betűtégetik bőrébe. Hester azonban emelt fővel vállalja sorsát, és a kínzások és kiközösítés ellenére sem adja ki szerelmesének nevét. Ám évek múlva a halottnak hitt férj visszalopózik az asszony életébe, és bosszút forralva keresi a titokzatos szeretőt…

Nathaniel Hawthorne a XIX. század amerikai irodalmának talán legfontosabb alakja. Első, ám azonnal nagy hatású regénye, A skarlát betű egy házasságtörés rendkívüli története, melyben elemi erővel jelenik meg erkölcs és bűntudat, képmutatás és bosszúvágy, a szélsőséges korszellem és a női akarat kibékíthetetlensége.

  A könyv legeleje csak az író előszava, amit én – szégyenszemre – átlapoztam. Oké, ítéljetek arra, hogy vörös A-betűt hordjak a mellemen életem végéig, de engem maga a regény érdekelt, és nem pedig a keletkezési körülmények.

Arra számítottam, hogy a régies nyelvezet miatt hetekig fog tartani, mire átrágom magam a könyvön, de gyorsan tudtam haladni, mivel egyrészt eléggé rövid műről beszélünk, másrészt pedig a megfogalmazása nem akadályoz az olvasásban, mert teljes mértékben befogadható.

A történet a puritán Bostonban játszódik, jól szemlélteti az akkori és ottani életet.
A cselekményről kicsit: Engem először teljesen kiakasztott. Felháborított, hogy miért csak Hester bűnhődik, pedig egy gyerek megfoganásához két emberre van szükség.
Hester elhallgatja az apa kilétét, a férfi pedig egy gyáva alak: hét évig él úgy, hogy míg Hestert megvetik, rá felnéznek az emberek és tisztelik őt. Eleinte azt hittem, hogy utálni fogom őt emiatt, de végig furdalta a lelkiismeret, és alaposan meggyötörte a titkolózás, ami végül is kicsit szimpatikusabbá tette számomra.
Hester pedig erős nő (annak ellenére, hogy én nem nagyon éreztem át, mivel az én számomra - így a múltba visszatekintve - érthetetlen, hogy miért vállalta Hester az élete végéig tartó bűnhődést, ahelyett, hogy inkább más városba költözött volna), igyekszik nem foglalkozni a rosszalló pillantásokkal, és évek kemény munkájával eléri, hogy az emberek ne csak a házasságtörőt lássák benne. Hester a könyv elején egy gyönyörű nő, a műben végigkísérhetjük külső-belső átalakulását.
Ezalatt Hester volt férje, aki álnéven költözik a városba, felesküszik rá, hogy bosszút áll, és kideríti, hogy ki volt az a férfi, akivel Hester megcsalta őt.

Összességében tetszett, nem volt szükségtelenül elnyújtva a könyv; és habár nem voltak benne túlzottan hosszú és vontatott szenvedés-leírások (amiktől feláll a szőr a hátamon), jól szemléltette azt.

Szerintem a klasszikusok kedvelőinek és azoknak, akik szeretik a történelmi témájú regényeket, az életük során legalább egyszer el kell olvasniuk A skarlát betűt. Nem javaslom viszont azoknak, akik a modern kor irodalmát preferálják inkább. 

Kellemes olvasást!
J-