James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.
Thomas és társai azt gondolták, ha valaki élve kijutnak az Útvesztőből, akkor visszanyerik szabadságukat, folytathatják korábbi életüket. Ám a titokzatos VESZETT még nem végzett velük. Újabb próba, újabb rémálom vár rájuk.
A Föld felperzselt vidék, melyen zombiszerű gyilkos lények kószálnak. A kormányok eltűntek, a világ anarchiába süllyedt. A remélt szabadság helyett a csapat még kegyetlenebb megpróbáltatásnak néz elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Ebben a világban már nincsenek egyedül - és a többiek csak akkor maradhatnak életben, ha ővelük végeznek. Vérfagyasztó kalandokkal teli útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk. Nincsenek szabályok. Nincs segítség. A tét az életük. Thomasban pedig lassan felébred a gyanú: vajon nem az ő elméjében rejlik a szabadulásuk kulcsa?

Hát be kell valljam, már el telt pár hét azóta, hogy elolvastam ezt a könyvet. Volt néhány tényező (a netkapcsolat megszűnése, szadista tanárok) melyek akadályoztak abban, hogy véleményt írhassak, aztán el is maradt a dolog. Most azonban igyekszem legjobb tudásom szerint bepótolni.

Meglepően tetszett ez a könyv. Eleinte nem olvastatta magát annyira, mint az első rész, a végére azonban sokkal jobban megkedveltem, mint Az útvesztőt. 
Ez is eléggé fura mű volt és továbbra sem tudom mire vélni ezt az egészet, amit Dashner kitalált, de erre a kötetre már azt mondom, hogy igen, jó volt, megveszem a következő részt is. (Mivel nem írtam túl sok jót az első részről, itt felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis mi a fenének vettem meg ezt, elárulom, hogy ajándék volt és nagyon meg is lepődtem, hogy megkaptam.)

Nem igazán tetszett, hogy Thomas legközelebbi barátain kívül senkiről nem tudunk meg szinte semmit és vannak emberek, akik csak a tömeget képviselik, nincs is semmi jelentőségük. Persze megértem, nehéz annyi karaktert egyszerre ábrázolni meg ilyenek, de akkor ne legyen olyan sok szereplő. 

Ami miatt nagyon boldog voltam, hogy Theresa nem nagyon szerepelt a műben. Nem tudom miért, de ki nem állhatom a csajt, örülnék, ha eltávozna az élők sorából, vagy legalább Thomas úgy döntene, hogy akkor friendship over. 

Kíváncsian várom tehát a folytatást, mivel így a második kötetre egész érdekes kis sztori kerekedett ebből a fura történetből. Remélem mihamarabb megjelenik magyar fordításban és a közeljövőben megismerhetem Thomas életének alakulását.

Jó olvasást!

Petra