Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.
EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…
…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.
James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.
„Üdv a Tisztáson!”

Már korábban megakadt a szemem ezen a könyvön, terveztem is megvenni, de aztán elfelejtődött a dolog, inkább mást olvastam. Tegnap azonban megint eszembe jutott és nekiálltam. 
Elkezdtem, majd hamarosan rájöttem, hogy nincs kedvem a témához. Azonban nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy érdekel a folytatás, kíváncsi vagyok mi lesz a következő fejezetben, mi lesz ennek az egésznek a vége. Ezek után sikerült egyéni rekordot felállítanom, egyetlen nap alatt kiolvastam egy több, mint háromszáz oldalas könyvet.

Maga az alap érdekes. Dashner kitalált egy világot, ahol senkinek nincs rendes neve, senki nem tudja, miért van ott, ahol van és senki nem is érti igazán, mi zajlik körülötte. A fiúk egy hatalmas területen élnek, amit megmászhatatlan falak vesznek körül, amiknek a túloldalán, az útvesztőben szörnyek tanyáznak.
A srácok önellátóak (földet művelnek, állatokat tenyésztenek, főznek, mosnak, takarítanak), a heti ellátmányt leszámítva, amit az Alkotók küldenek nekik és, ami talán a legérdekesebb az egészben, egyetlen felnőtt sincs a környéken.

Engem nem ragadott meg annyira ez a kitalált világ, mint mondjuk a Trónok harcáé, vagy Az árnyak útján-é, de valahogy mégsem tudtam abbahagyni az olvasást. A szerző nagyon jól megoldotta, hogy fenntartsa az érdeklődést, még a fejezetek végénél sem ülnek le az események.  

Teresa jelenlétét nem igazán értem. Oké, ő az, aki mindent megváltoztat, de előtte, miért nem voltak lányok, miért ő az egyetlen? Persze minden műbe kell valaki, aki összejön a főszereplővel, de nem lehetne kicsit kevésbé egyértelmű? Már a tartalom elolvasása után megállapítja az ember, hogy 'Aha, ő lesz Thomas csaja!'
Szintén nem tetszik, hogy a fiúk elvileg zsenik, mégis néha meglehetősen nehéz a felfogásuk és hajlamosak rá, hogy hülyeségeket kérdezzenek. Emellett túlságosan normálisnak tűnnek, pedig akik ilyen okosak, azok általában meglehetősen furák szoktak lenni a mindennapokban.

Habár kedvenc könyvem nem lett, és nem tartom túl valószínűnek, hogy még egyszer nekiállok, ajánlom mindenkinek, hogy egyszer olvassa el, mert érdekes mű. Különösen jó, ha valaki írni akar valamit, de nem tudja, hogyan tartsa fenn az érdeklődést. Úgy vélem ha valakitől, hát Dashnertől ezt meglehet tanulni.

Ha minden igaz szeptemberben kerül a mozikba a film, kíváncsi leszek, mit sikerült összehoznia ebből a rendezőnek.

Jó szórakozást!

Petra

Időközben sikerült megtekintenem a filmet. Miután sikeresen elvonatkoztattam attól, hogy számtalan dolgot megváltoztattak a könyvhöz képest, rájöttem, hogy még jobban is tetszik, mint az eredeti mű. Nem tudom megmagyarázni miért, de a regény  végeztével rossz érzés fogott el, nem sikerült jó benyomást tennie rám. Ezzel ellentétben az adaptáció sokkal inkább pozitív hatással volt rám. Bizonyára nekem van csak ilyen kifacsart ízlésem, hiszen minden ismerősöm inkább a könyvet preferálja. Összességében tehát ajánlom mindkettőt, egyszer mindenkinek el kell olvasni/meg kell nézni, véleményem szerint.