Az árván maradt Jane Eyre-t szívtelen nagynénje neveli, ám egyre súlyosabb ellentéteik miatt a néni végül árvaházba adja a kislányt. Jane-ből művelt, kedves modorú kisasszony lesz, és ennek köszönhetően sikerül tanítónőként elhelyezkednie egy jómódú különc kastélyában, Thornfield Hall-ban. Miközben az úr, Mr. Rochester szeleburdi gyámleányát pallérozza, tiszta szerelem ébred benne gazdája iránt, és legnagyobb örömére érzelmei nem maradnak viszonzatlanok. Ám a kastély és a férfi sötét titka váratlan akadályt állít boldogságuk elé. Mind Jane-nek, mind Rochesternek súlyos megpróbáltatásokon kell átesnie, míg kiderül, vajon lehet-e reményük a megalkuvás nélküli beteljesedésre. Charlotte Bronte legkiérleltebb regénye máig érvényes példát mutat méltóságból, hűségből és a magára eszmélt női lélek erejébe vetett hitből.

Húha. Hát kellett néhány hét, mire végre elszántam magam, hogy véleményt írjak erről a könyvről. Muszáj volt kivárnom kicsit, hogy letisztuljanak bennem a dolgok.

Összességében egész jó mű vot. Eleinte nagyon élveztem, amin magam is meglepődtem, hiszen a könyv eleje, valljuk be nem valami izgalmas. Adott egy kislány, akinek elég rossz élete van, pedig egy vagyonos család neveli. Szomorú, de nem lebilincselő. Mégis lekötött és csak úgy faltam az oldalakat. Aztán jött a fordulat. 
Odáig rendben, hogy Jane és Mr. Rochester összejön, kiderül a sötét titok és jujuj, jön a bonyodalom. Csakhogy szerintem itt abba kellett volna hagyni a művet, így vagy úgy. Az ezt követő oldalakon jó darabig szenvedtem, elszomorított a főszereplő butasága. A végére megint pozitív irányt vett a mű és ismét szívesen vettem kézbe, ennek ellenére azt mondom, elég lett volna belőle kevesebb is. Összességében azonban jó írás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a klasszikusok nem valami pörgős és figyelemfenntartó művek általában. 

Jane karaktere tetszett, igazán kedves, szimpatikus hölgy, ha élne, szívesen összebarátkoznék vele. Valószínűleg ő lenne az én józan, megfontolt barátosném, aki mindig képes hideg fejjel gondolkozni. Rengeteg előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amikkel azonban sajnos manapság már nem nagyon állná meg magát az életben. 

Ajánlom mindenkinek ezt a művet, aki valami romantikus klasszikusra vágyik és nem bánja, ha nem olyan könnyed a nyelvezete és pörgős a cselekménye, mint a mai könyveknek. A Brontë nővérektől inkább ezt ajánlanám, mint az Üvöltő szeleket. A Jane Eyre-nek sokkal magával ragadóbb az eleje, jobban felkelti az ember érdeklődését. Engem legalábbis jobban megfogott ( az Üvöltő szeleket végül nem is fejeztem be).

Jó szórakozást!

Petra