Sok jót hallottam az Obszidiánról, és igazából azért tetszett meg, mert ránéztem, és úgy éreztem, hogy sárkányokról fog szólni, és én imádom a sárkányokat. De rossz hírem van a további sárkánykedvelőknek, mert egyetlen sárkány sincsen benne, ugyanis ez a könyv űrlényekről szól. (Elképzelésem sincs, miért hittem, hogy sárkányos lesz...)

Az újrakezdés szívás.

Amikor -- éppen az utolsó középiskolai évem előtt -- Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld sz
emű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt -- akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

Az alaphelyzet a következő: főhősünk, Katy új városba költözött. A szomszédban egy korabeli ikerpár lakik, akik elképesztően néznek ki, nem mellesleg pedig idegenek. De nem amolyan zöld kisemberek, hanem luxenek, akiknek szuperképességeik vannak.

Én végigröhögtem ezt a könyvet, mert nagyon jó humora van az írónőjének, imádtam a szereplők szócsatáit. Két napig mindenhol ezt olvastam; ültem a buszon, olvastam, nevettem; mentem az utcán, dettó ugyanez (igen, tudom, hogy nem tanácsos séta közben olvasni, mert a lábunk elé kell nézni inkább). Szóval a buszon feltehetőleg bolondnak néztek, ahogy ülök és kuncogok saját magamban, de hát ők ezt nem érthetik, mert nem olvasták az Obszidiánt.

Katy, a szokásos főhős, aki új városba költözik, és egyik szülője – édesanyja - neveli, találkozik egy rejtélyes fiúval, aki bevezeti őt egy teljesen egy számára új és eddig teljesen ismeretlen világba. DE! Nagyon szereti a könyveket, amiért adok neki egy piros pontot, könyves blogot vezet, amiért kap még egyet, és van tartása és akaratereje, amiért magáénak tudhat egy harmadikat is. SPOILER! Nem omlik Daemon karjai közé, mikor közli vele a fiú, hogy nem közömbös számára. SPOILER VÉGE.
Dee, a szomszéd lány, az ikerpár egyik fele, Daemon négy és fél perccel fiatalabb testvére, aki az imádnivaló kishúg, aki mindig pörög és nagyon nyitott. Én kedveltem Dee-t, mint karaktert, mert nagyon cuki, de ennek ellenére nem hagyott különösebben mély nyomot bennem.
Bátyja, Daemon viszont annál inkább.
Daemonról, hogy az írónő szavaival éljek:

„Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

Amúgy a végén persze, mint minden bunkó, szexi tizenéves fiúról az ifjúsági regényekben, róla is kiderül, hogy nem kőből van a szíve, és nem akkora seggfej, mint amilyennek tetteti magát. A könyv végén van három fejezet az ő szemszögéből, amit én kifejezetten kiábrándítónak találtam, sokkal jobb volt, amíg nem láttam bele a fejébe.
Szeretném kiemelni, hogy ebben a könyvben Katynek vannak jelenetei az iskolatársaival, és az után sem feledkezik el róluk, hogy megismeri Daemont. 
Nagyon tetszett még az is, hogy a regény főhősei nem szeretnek egymásba már az első pillanatra, csak vonzónak találják egymást.

Összességében szerintem ez egy jól megírt regény, nagyon vicces, és fenntartja az érdeklődést, de senki ne várjon tőle váratlan fordulatokat vagy olyan izgalmakat, hogy lerágja mind a tíz körmét. A cselekmény nem igazán lassul be, a fejezetek hosszúsága pedig pont megfelelő. 424 oldal, de egyáltalán nem tűnik ennyinek.

A könyv borítója mellesleg szerintem rémes – már bocsánat -, olyan mintha valami argentin szappanoperát szeretne beharangozni. És ahogy elnéztem, a borítók a könyvsorozat folyatásaival egyre csak rosszabbak és argentin-szappanoperábbak lesznek.

Ajánlom olvasásra azoknak, akik szeretik a romantikus-misztikus sémára írt könyveket, viszont nem ajánlom azoknak, akiknek már az Twilight és a Vámpírnaplók sem jött be. 

Kellemes olvasgatást!
J-