Mit eszel, mi ez a szörnyűség? Saláta. Ez nem ad neked örök ifjúságot. Annyiszor mondtam már, Jerne, hallgass a nagymamádra. Ha akarsz valami igazán táplálót, rendelj egy pizzafutárt! Tényleg elmondta már ezerszer, s töretlenül remélte, hogy egyszer lemondok könnyű vacsorámról egy-egy leizzadt kifutófiú vagy kifutólány kedvéért. - Így társalog egymással az új évezred elején a meseírói ambíciókat dédelgető, huszonéves Voltamper Jerne és kétszázharmincöt éves nagymamája. "2000-ben, helsinki ösztöndíjam első hónapjaiban szakdolgozatírás helyett egy vámpírtörténet szövögetésével töltöttem a finn tél kurta nappalait és hosszú éjszakáit. Ez volt első írásművem, és akárcsak a történet főhőse, én is azt reméltem, hogy rögtön fölfedez majd magának az irodalmi élet. A meseíró-palánta Jerne és a patinás budapesti vámpírdinasztiából származó örökifjú nagymama történetéből előbb forgatókönyv készült a 2001-es prágai Sundance Fesztiválra a film azóta sem valósult meg , majd 2002-ben a regény is eljutott az olvasókhoz. És közben még föl is fedeztek bennünket." - (Szécsi Noémi) Szécsi Noémi 1976-ban született. Az ELTE latin, majd angol és finn szakán folytatta tanulmányait. Kommunista Monte Cristo című regényéért 2009-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 2011-ben József Attila-díjjal jutalmazták.

A múlt héten unatkoztunk J-vel és még néhány barátunkkal, ezért beugrottunk nézegetni az Alexandrába. Az akciós könyvek között találtam ezt a művet és a tartalom alapján érdekesnek tűt, hát megvettem. Tegnap elkezdtem, hogy meglegyen a megfelelő hangulatom délutánra (a Magyar Színházba mentem a Vámpírok báljára, amit egyébként minden musicalrajongónak ajánlok), ma pedig sikerült befejeznem. 
Amikor "kivégeztem", közöltem anyáékkal, hogy nem véletlenül nem szoktam magyar írók könyvét olvasni. Most, hogy kicsit leülepedett bennem a történet, már nem találom annyira tragikusnak. 
Néhány esemény hatására csak pillázni tudtam, hogy ez most mégis mi a fene volt?, de hát az egyik kedvenc sorozatom (American Horror Story) első évadára is hasonlóan reagáltam, szóval ez még nem olyan nagy probléma. Eredeti, magával ragadó, helyenként vicces szóval összességében semmi gond nem volt vele.

Hiányoltam azonban a szereplők külsejének részletesebb leírását. Elképesztően idegesített, hogy igazából senkit nem tudtam magam elé képzelni. Oké, hogy valaki jól néz ki, de mégis, konkrétan mi benne a szép?

Tetszett, hogy az írónő kihasználta a nyelv szépségeit és viszonylag bonyolult mondatokat szerkesztett, végre egy kicsit kihívás volt az olvasás.
Ami viszont nem nyerte el a tetszésem az az idegen eredetű szavak és latin kifejezések tömkelege. Ha nem adnak magyarázatot a könyv végén, mégis hogy a jó életbe értsek meg mindent? Jó, lehet, hogy én vagyok a műveletlen, hogy csak egy- kettőt ismertem, de kétlem, hogy a többi olvasó sokkal jobb lenne nálam a dologban. Voltak olyan szavak, amiknek nemhogy a jelentését nem tudtam, de még csak nem is hallottam őket soha. 

Érdekes maga a vámpír fogalma ebben az írásban, hiszen fura, hogy látszik a tükörképük, flangálhatnak a napon, meg hasonlók. Ez olyan szempontból különösen jó, hogy a magyarságon kívül is egyedi volt a főszereplő, nem az a tucatkarakter, ami a millió-egy vámpíros filmben és könyvben feltűnik.

Ajánlom hát mindenkinek, aki szereti a magyar nyelvet, rendelkezik értelmező és latin szótárral, rajong a vámpírokért és valami igazán egyedit szeretne olvasni. 
Nem ajánlom viszont azoknak, akiket zavar a homoszexualitás, a főszereplő sötét lelki világa és a ponyvaregényekénél nehezebb szöveg.

összességében 

Kellemes olvasást!

Petra